[ Pobierz całość w formacie PDF ]

 Hát az valószínq!  mosolygott Rottachné.  Csak azért akart
elbujdosni a nagyvilágban, hogy a boldogság elQl meneküljön.
 Gondolni sem merek arra  szorította a tenyerét a halántékára
Heinz  , micsoda szerencsétlenség származhatott volna ebbQl.
Tényleg egy órát kell várnom, mielQtt láthatnám?
 Igen, Heinz, vedd figyelembe, min ment keresztül, nemcsak ma,
hanem egész idQ alatt! Hagyj neki egy kis nyugalmat! Különben is,
törQdnünk illenék végre a többi vendéggel is.
 Hq, errQl egészen megfeledkeztem!  csapott a homlokára a
férfi.  Már biztosan aggódnak miattunk. Gyere, mama, a nappaliban
várnak.
Lementek, és csatlakoztak az aggódó házaspárhoz.
 Csakhogy visszajöttél, Heinz, a feleségemet már teljesen
feldúlta a húga miatti aggodalom. Megtaláltad a parkban?
 Igen, Hardy, de beszélgetésünk nem úgy folyt le, ahogy vártam.
Megkértem, hogy legyen a feleségem, biztosítottam a szerelmemrQl,
Q pedig... elutasított.
 Kikosarazott?  nézett egymásra döbbenten Dorrit és Hardy. 
Hiszen az lehetetlen!
 Pedig így történt. Azt állította, hogy nem úgy szeret engem,
ahogy egy asszonynak kell a férjét, ahogyan a te nejed szeret téged.
Miután ezt kijelentette, és a tudtomra adta, hogy el kell utaznia,
ájultan zuhant a karomba.
 Az isten szerelmére, hol van most? Látnom kell!  ugrott fel
Dorrit.
 Türelem, Dorrit asszony!  tartotta vissza Heinz.  A kedves
húga hamarosan jobban lesz, anyám gondjaira bíztam, Q pedig
nemcsak eszméletre térítette, hanem megfejtette a rejtélyt is, hogy
miért akart elmenni Mica, és miért mondta nekem, hogy nem tud
szeretni. Az egész ugyanis hál istennek, nem volt egyéb csacska
kifogásnál. Mama, kérlek, meséld tovább, hogy a barátaink elsQ
kézbQl értesüljenek mindenrQl!
Klementine mosolyogva leplezte le Micaela különös
viselkedésének titkát, minek hallatán Hardyés Dorrit
megkönnyebbülten lélegzett fel. Dorrit nem gyQzött hálálkodni
Rottachnénak, az pedig megölelte, és mosolyogva így szólt:
 No, most már nyugodjék meg, kedves Dorrit asszony! Istennek
hála, minden jóra fordult, Micának már esze ágában sincs Texasba
menekülni. Nálunk marad, és remélhetQleg megtalálja a boldogságát
a fiam oldalán, s ezzel Heinzet is boldoggá teszi. Képes mindkettQre.
Egy ideig még beszélgettek, mindannyiukat felkavarta Micaela
önfeláldozó magatartása. Dorrit szeretett volna a húgához sietni, de
Klementine meggyQzte, hogy a leánynak nyugalomra van szüksége,
csak ebédnél láthatják. Hogy elQtte még összehozza a leányt
Heinzcel, azt bölcsebbnek látta elhallgatni, mert minden
háborgatástól meg kívánta óvni a jövendQ jegyespárt.
Hardy viszont nyomban feladott egy táviratot Rodrigónak:
 Nem utazhatunk  jobbulást  levél megy  Ried.
 Na  lélegzett fel a férfi  , még csak az hiányzott volna, hogy
Mica Texasba utazzék. Ki tudja, milyen nehézségek árán tudtuk
volna visszahozni. Hiszen nem nélkülözhetjük, nem igaz, Heinz?
 Én semmiképpen sem!  nevetett fel boldogan a kérdezett.
Miután a Ried házaspár visszavonult, hogy átöltözzék az ebédhez,
Heinz egyedül maradt az anyjával. Klementine az órára pillantott, és
Q is felállt.
 Állnom kell a szavamat  mondta mosolyogva  , megyek,
felébresztem Micát, feltéve, hogy egyáltalán alszik még, amit erQsen
kétlek. Te menj a dolgozószobámba, Heinz, és ott várj rá! Majd én
odaviszem. A továbbiakat rátok bízom.
 Drága jó anyám  csókolt hálásan kezet a férfi  , ha nem talállak
meg téged, valószínqleg a boldogságom is romba dQlt volna.
 Mindenesetre én boldog és büszke vagyok, hogy segíthettem.
Csak gyengéden bánj azzal a gyermekkel!
 Feltétlenül azon leszek, anyám.
Klementine még egyszer bólintott, majd kilépett a szobából,
felment a lépcsQn, és halkan kinyitotta Micaela szobájának ajtaját. A
leány mozdulatlanul, csukott szemmel feküdt, amint azonban
Rottachné az ágya fölé hajolt, hirtelen mindkét karjával átfogta.
 Hiszen te nem is alszol, kicsikém!
 Nem, mama, nem jött álom a szememre, túlságosan felizgatott a
boldogság, semhogy el tudtam volna aludni. De mondd csak,
mindent megmagyaráztál Heinznek, megnyugtattad?
 Ami a megnyugtatást illeti, azzal nem sokra jutottam. A
legszívesebben rögtön iderohant volna, miután mindent kitálaltam
neki. Kár, hogy nem láttad, hogy felderült az arca. ElQször egészen
komor és gondterhelt volt, azután viszont mind vidámabb és
élénkebb, a végén úgy ragyogott, mint a tavaszi napsugár. Jaj, kicsi
Mica, mennyire szeret téged, örülhetsz neki.
Micaela odabújt a jólelkq asszonyhoz, mintha az anyja lett volna.
 Annyira örülök, hogy sajog belé a szívem. Mondd, Heinz
egyáltalán nem haragszik, amiért eltitkoltam elQle a valóságot?
 Majd levezekeled. Most pedig egy-kettQ, felkelni, és csinosítsd
ki magad!
Micaela kiugrott az ágyból, és készülQdni kezdett. Klementine a
szekrényhez lépett, és végignézte a leány ruhatárát.
 Mit veszel föl, kedvesem? Ki kell csípned magad, ahogy az
ünnephez dukál. Mit szólsz ehhez a fehér ruhához?
Mica odaállt mellé, és elgondolkodva szemlélte a ruhát, amelyet
Rottachné elébe tartott.
 Nem lesz túl hivalkodó az ebédhez, mama?
 Nem ebédhez kell öltöznünk, kis menyasszony, hanem
eljegyzési ünnepséghez. Dorrit nénéd is így készül, külön megkértem
rá. Amíg Heinzcel beszélsz, magam is kiöltözködöm.
 Jaj, a nQvérem!  riadt meg Micaela.  Milyen önzQ vagyok, a
nagy boldogságtól egészen megfeledkeztem róla. Hiszen nem is
tudja, mi történt.
 Dehogynem, mindent elmeséltem neki, és nyomban hozzád is
akart sietni, én azonban nem engedtem. ElQször Heinzcel kell
tárgyalnotok.
 Mit szól mindehhez Hardy és Dorrit?
 Az az igazság, hogy nem voltak különösebben meglepve,
pontosan tudták, hogy szereted Heinzet. Azt pedig, hogy Q szeret
téged, már akkor bevallotta a barátjának, amikor elsQ ízben
Neustettenbe látogatott.
Micaela közben megfésülködött, harisnyát és cipQt húzott, csupa
fehér holmit. Most belebújt a habos fehér kreppzsorzsett ruhába.
Bájos öltözékét a nyakkivágásnál és a szegesnél gyöngyhímzés
díszítette. Karcsú derekán úgyszintén apró viaszgyöngyök csillogtak.
A leány csakugyan elbqvölQ és rendkívül ünnepi látványt nyújtott,
ahogy az egy boldog menyasszonyhoz illik.
 Így ni, kedves gyermekem!  nézett végig rajta elégedetten
Klementine asszony, és szeretettel megcsókolta.  Most már ne
várakoztassuk tovább szegény Heinzet!
Kézen fogta a leányt, a dolgozószobájához vezette, kinyitotta az
ajtót, s miután betolta rajta, újra becsukta mögötte. Egy pillanatra
összekulcsolt kézzel megállt, aztán az öltözQszobájába indult.
Micaela mozdulatlanná dermedt. A helyiség közepén ott állt
Heinz, az elfojtott izgalomtól éppen olyan sápadtan, mint a leány.
Egymás szemébe néztek, azután a férfi kitárta a karját. Micaela
szinte repült felé, s az ajkuk összeforrt. Sokáig álltak ott, szorosan
összeölelkezve, egy szót sem szóltak, csak nézték egymást,
csókolóztak, és újra csak egymást nézték. A leány tekintetébQl Heinz
világosan kiolvashatta, mennyire szereti Qt, és ugyanezt látta Micaela
is az Q szemében.
Végül Mica pironkodva vonta ki magát szerelmese karjából.
 Heinz, igazán akadály nélkül boldog lehetek?  kérdezte halkan,
és oly igézQen festett, hogy a férfinak elQbb még egyszer meg kellett
csókolnia, csak azután tudott válaszolni.
 Hát még mindig nem tudod, Mica?  felelt kérdéssel Heinz.
 Nem haragszol, amiért olyan fájdalmat okoztam, és azt
mondtam, hogy nem szeretlek?
 De, nagyon haragszom. Keservesen meglakolsz érte. Hogy
lehettél ilyen kegyetlen?
 Jaj, Heinz  nézett fel félénken a leány  , gondold el, milyen
boldogtalan voltam, mert azt hittem, soha nem veheted feleségül
ilyen elvetemült apa leányát.
 Ne beszélj az apádról, Mica!  ráncolta szigorúan a homlokát
Heinz.  Megvetem Qt, amiért annyi gazságot követett el ellened és [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]
  • zanotowane.pl
  • doc.pisz.pl
  • pdf.pisz.pl
  • qus.htw.pl